×
2024. 03 28.
Csütörtök
Gedeon, Johanna
14 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Szatmárnémeti

Haller György tárlata Szatmárnémetiben

2018.05.16 - 13:35
Megosztás:
Haller György tárlata Szatmárnémetiben

A Szatmári Német Kulturális Napok keretében kerül sor a mezőteremi származású Haller György (1883–1934) tárlatára a Szatmár Megyei Múzeum (B-dul Vasile Lucaciu, Árpád utca) földszinti kiállítótermeiben. A megnyitó május 18-án 18 órakor lesz, de az anyag már napokkal ezelőtt megtekinthető. Nem az első posztumusz tárlata ez a festőművésznek, hiszen 2009-ben a budatétényi önkormányzat jóvoltából állították ki 20–25 alkotását, majd ezt követte a 2014-es nagykárolyi visszatekintő kiállítás, amelynek anyagát 2018-ban a németországi Ulmban is bemutatták.

Haller György a szatmári katolikus főgimnáziumban érettségizett 1902-ben, 1902–1906 között az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző hallgatója volt. A diploma megszerzése után először Nagymihályiban volt rajztanár, majd ezt követően élete végéig budapesti iskolákban dolgozott. Pályakezdő éveiben is szükségét érezte a tanulásnak, 1911–1913 között részt vett a képzőművészeti egyetem továbbképző kurzusain, valamint a Nemzeti Szalon tárlatain. 1914-ben bekapcsolódott a nagybányai szabadiskola tevékenységébe. 1930-ban készült el saját tervezésű háza Budatétényben, rá egy évre leánya született. 1934-ben, 51 éves korában, gyomorrákban halt meg.

E sorok írója — bár évtizedek óta tudott Haller tevékenységéről — csak a 2014-es nagykárolyi tárlat kapcsán, a családtól, illetve Stefan Gnandttól kapott információk alapján kezdett behatóbban foglalkozni életművével. Ennek eredményeként jelent meg 2014-ben, magánkiadásban Budapesten egy közel 70 oldalas kismonográfia a művész tevékenységéről. A kis kötet végszavából idézek az alábbiakban:

„Haller egyik legbátrabb, kísérletező jellegű alkotása a Nyári ég alatt című olajfestmény. Az 1914-es nagybányai kiruccanás idején szinte magától értetődő természetességgel kerül az erőteljes színellentétek bűvkörébe, a természeti formák ábrázolásának már számára is egyre kisebb a jelentősége, szerepe, egy lépésre, karnyújtásnyira van attól, hogy a színek javára lemondjon még a hagyományos értelemben vett ábrázolásról is. Idáig nem jut el, de több alkotása is bizonyítja, hogy jó néhány felesleges részletezéstől, sallangtól viszonylag rövid idő alatt sikerült megszabadulnia.

A szerény, közszeretetnek örvendő budapesti tanár ezekkel a jobbára kísérleti jellegű munkáival ország-világ előtt bebizonyítja, hogy még érett fővel is képes a radikális váltásra, alkotói megújulásra. Lényegében a fenti munkái győzték meg e sorok íróját is arról, hogy Haller György rövid élete során mindvégig magában hordozta a nagy formátumú, kiemelkedő kortársaihoz: Bernáth Auréléhoz, Aba Novák Vilmoséhoz, Czóbel Béláéhoz hasonló erejű életmű lehetőségét.

Ha ügyeletes napi gondok nem gátolják, ha az 1927-es felkérés, felkínált lehetőség után Angliába költözik, ha olyan kapcsolatokat ápol párizsi kollégáival, mint mondjuk Czóbel Béla, ha legalább a nagybányai szabadiskola mestereivel néhány évre folyamatossá válik az együttműködés, ha hosszabb ideig élt volna, talán mindez sikerül. Sajnos sok tehetséges pályatársához hasonlóan nem volt igazán szerencsés sem a magánéletben, sem a művészi pályán. Míg Szatmárnémetiben Popp (Papp) Aurél azon kesereg, hogy a kisvárosi életmód, a sokféle, gyakran közösségi felelősségérzetből önként vállalt feladat volt az oka annak, hogy nem teljesedhetett ki az életműve, azt tapasztalhatjuk, hogy a fővárosi Haller György sincs sokkal előnyösebb helyzetben. Mindez azt bizonyítja, hogy az életművek kiteljesítésének hiánya csak részben fogható a körülményekre, és a komoly áldozatok, a bizonytalan jövő, a megfeszített folyamatos munka, tanulás, felfedezés vállalásától nem mentesíti a Szatmáron, Párizsban, Nagykárolyban, Budapesten vagy bárhol máshol tevékenykedő művészeket. Ezen a ponton a kiteljesedés már alkati kérdés is. Papp Aurél nemcsak a kisvárosi életkörülmények vagy a történelmi események hatására, hanem a nyughatatlan természete miatt, az állandó változások híveként tanít, alapít kerámiagyárat, készít emlékműtervet, publikál írásokat, sodródik a politikába.

Haller számára fontos a művészet, de ugyanakkor biztonságos polgári életmódra, családi otthonra is vágyik. Ilyen körülmények között a világ, életművével találkozva 90 év távlatából, elsősorban a kiváló plein air tájképfestőt, akvarellistát ismerheti meg, aki Mezőteremről indult és budapesti rajztanárként, már életének utolsó éveiben lassan feledésbe merülő festőművészként, viszonylag fiatalon halt meg. (…)

Álmait, életművét, ambícióit a kollégák, a szakma jórészt elfeledte, és most a család után a szülőföldjének jutott a feladat, hogy közkinccsé tegye alkotásait, ugyanis nem vagyunk eléggé gazdagok ahhoz, hogy a Haller Györgyéhez hasonló életművekről megfeledkezzünk. Hazatérésének, megítélésem szerint jelképes jelentéstartama is van, hiszen akit az ezerarcú, lüktető, türelmetlen főváros még életében elfelejtett, az jelenthet valós értéket szülőföldje számára, ahol hozzá hasonló gondolkozásmódú, értékrendű emberek ma is élnek, akik számára ez a képi világ maradandó esztétikai élményt nyújt.”

 

Muhi Sándor