Haller György, a művész, akit nem szabad feledni

Színvonalas, információkban és művészi látnivalókban bővelkedő kiállításmegnyitón van túl a nagykárolyi — és nem csak — művészetpártoló közönség. Vasárnap nyílt meg a Haller-tárlat.

Egy életpálya, egy művész arcéle rajzolódik ki annak a kiállításnak a képanyagából, mely tegnap óta várja a látogatókat a Károlyi-kastély alagsori kiállítótermében.

Stefan Gnandt képzőművész szervezőkészségét dicséri a kiállítás létrejötte, míg Muhi Sándor szatmárnémeti képzőművész, grafikus, művészeti szakíró közreműködésének hála, a helyiek körében eddig szinte teljesen ismeretlen alkotóművész egyénisége, rendkívül gazdag munkássága vált hozzáférhetővé, emberközelivé.

Vasárnap, a Nagykárolyi Kulturális és Sportigazgatósággal együttműködve a déli órákban volt a kiállítás nyitórendezvénye, melyen Bogdan Georgescu igazgató köszöntötte a jelenlévőket. Beiland Arnold színvonalas zongorajátékkal emelte a rendezvény rangját, majd Stefan Gnandt méltatta röviden Haller Györgyöt és beszélt a tárlat létrejöttének körülményeiről.

„Ez év májusában keresett fel egy volt gimnáziumi évfolyamtársam, hogy vegyem fel a kapcsolatot egy budapesti családdal. Ennek a találkozásnak köszönhetően egy olyan gazdag monográfiát volt szerencsém megismerni, melyből 64 képet önök is megtekinthetnek. Ez a kiállítás tulajdonképpen az első reprezentatív felvonultatása a mezőteremi Haller György műveinek. A válogatást eléggé megnehezítette a művész technikai sokszínűsége, viszont kijelenthetem, hogy a kastély felújítását követő megnyitás óta, ez a legnagyobb fontosságú anyag, ami ki lett itt állítva” — mondta Gnandt. A főszervező ezt követően üdvözölte az alkalmon jelen lévő festőművész hozzátartozóit: lányát, Koncz Józsefné Haller Mária Magdolnát, valamint unokáit, dr. Koncz Györgyit és Koncz Klárát.

Muhi Sándor néhány hete olyannyira behatóan foglalkozott a Haller-életművel, hogy közben összeállított egy füzetnyi kismonográfiát és néhány CD-t is a témában. A képzőművész-grafikus olyan élvezetes, magyar és román nyelvű előadást tartott Haller György életéről, munkásságáról, s az arra éppen ható stílusokról, hogy a közönség tagjai szinte sajnálták, mikor befejezte. Muhi összefoglalta: „Négy nagyon alapvető fontos elemet már akkor sem lehetett kihagyni az ábrázolt témák sorából: ezek olyan dolgok, amelyek meghatározzák, hogy valaki művész-e, vagy csak annak hiszi magát. Mert vannak festegető emberek és művészek. Haller művész volt, s bár lehet, hogy a maga korában nem a legmodernebb ágazatokat képviselte, de nagyon közel állt hozzájuk. Fontos szempont az eredetiség, s hogy a művésznek legyen karaktere, erős egyénisége, mert ha ez megvan, akkor tud hatékonyan közönségével kommunikálni” — fogalmazott Muhi.

A szatmári képzőművész a kiállítással és Haller Györggyel kapcsolatban korábban kifejtette: „Életműve nem olyan eredeti, korszerű, mint a legnagyobbaké, de nem vagyunk annyira gazdagok, hogy megfeledkezzünk róla. Művészi törekvéseit, alkotásait a kollégák, a szakma jórészt elfeledte, most szülőföldjének jutott az a feladat, hogy ismertté, közkinccsé tegye ezeket”.

Tőtős Tímea